Hun őseink ezt mutatták meg a világnak (keleti és nyugati, fehér vagy fekete

hunoknak,

sumérnak, szkítának, szarmatának, avarnak,

pártusnak, alánnak, vagy magyarnak hívták

őket a külföldi népek). A teremtő hit nevében

ugyanannak a célnak érdekében cselekedtek.

Azok, akik méltóak az ember névre szabadon

élhessenek és tehessék dolgukat a világban!

Azok pedig, akik csak a rabláshoz és mások kihasználásához értenek, azokat

méltóképpen megbüntessék!

Nyugalom, nem kívánjuk fegyverrel meghódítani a világot, ahogyan azt

őseink tették. MI csak a hitünkkel szívünkben szeretetünk által hódítunk. S hogy

ehhez miért kellenek fegyverek, csak is önmagunk megismerése miatt.

Az íj: megmutatja, milyen távol látunk, és hogyan tudunk egy célra

összpontosítani íjjá

és nyíllá válni és pontosan elérni a célt.

A szablya: megtanítja, hogyan lehet eggyé válni az

acéllal így az acélnak tudata lesz, a tudat és a test pedig acélossá válik, s a térben

mozogva ezred másodperc alatt célt találva elérni azt.

Az ostor: rugalmas hajlékony testű vad sárkány, vele is eggyé válni a cél.

Hajlékonysága példa az összpontosított erőre, mely képes a térből erőt gyűjtve

egyetlen négyzetcentiméterre zúdítani pusztító erejét anélkül, hogy bárhol másutt

kárt okozna. Mindezt a hang sebességénél gyorsabban és kimeríthetetlenül teszi.

A fokos: egy ősi mondánkban a fokos szolgált arra, hogy az égre lyukat üssön és

onnan az isteni tudás a földre ömöljön. Küzdelemben mikor az ellenségen lyukat

üt s a lyukon a vére ömlik ,ez a két anyag összetalálkozik az isteni tudással máris okosabbá válik. Használat közben,

ha nincs megfelelő alázat a teremtés eszközével szemben (vagyis nem vagyunk

egyek vele), minket ugyanúgy tanít a helyes gondolatokra.

A bot: a legegyszerűbb eszköz, elkészítése nem kíván szakértelmet, a természet

megcsinálta nekünk (csak választani kell), azonban ha egy pillanatra is elfelejtjük

tisztelni, ellenünk fordul. A púp mérete egyenesen arányos az önteltségünkkel és

a fájdalom a következő napokban a bot iránti tiszteltre tanít.

A pajzs: különleges fegyver, elsődlegesen védekezésre szolgál. Testem egy részét

eltakarhatom ellenfelem elől, de ellenfelemből is eltakar egy részt, s ha nem jól

használom, onnan meglepetésként jöhet a támadás és az előnyből azonnal hátrány

lesz.

A lándzsa: viszonylag nagy távra dobható, de vívásra is alkalmas. Mivel két

kézzel is fogható nagy erőt és sebességet érhetünk el vele és az utolsó pillanatig

eldönthetjük, mekkora tanítást adunk ellenfelünknek; ütünk, vágunk vagy

szúrunk.

A tőr: közvetlen küzdelemben, test közelben leginkább ez mutatja meg

bátorságunk, helyzetfelismerő képességünk, gyorsaságunk.

A felsorolt eszközök kombinációi: megtanítják az eszköz élettelen, mégis

egyszerű tudattal bír. A tőr, a szablya, a lándzsa szúr és vág. Erre akkor is képes,

ha markolatát nem fogja senki.Ha megfelelő kézbe kerül elképesztő dolgokra

válik képessé. Az ostor, a pajzs, a bot, ha nem fogja ember akkor esetleg szépek, de

csak tárgyak. Hozzájuk emberi tudatot adva szemet gyönyörködtető, mégis

hatékony fegyverekké válnak s velük szintén nagy tanítások eszközölhetők. Ha

egyik kezembe nagyobb távolság leküzdésére alkalmas eszközt veszek, például,

ostort vagy lándzsát, a másikba pedig közelharcra alkalmas eszközt, például, tőrt

vagy pajzsot, és mindehhez megfelelő tudatosság és erőnlét párosul, ellenfelem

mindenképpen szorult helyzetbe kerül, akár távol próbál maradni, akár közel akar

férkőzni.

Önmagunkról, céljainkról, fegyvereinkről és azoknak használatáról egyenként is

könyvnyi információt tudnék adni, ezt inkább majd személyesen teszem.

Baráti üdvözlettel: Malom Bendegúz és a Csókakői Hun-ok